1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

1. térbeli sor végén levő. az utolsó padban ül; ▸ utolsó posta kemeneskápolna, utolsó posta köcsk.

2. időrendi sor végén levő. az utolsó eset; az utolsó árpád-házi király. | ▸ utolsó negyed | közvetlenül a halál előtti. a beteg utolsó kívánsága. | ▸ az utolsó órában, percben, pillanatban | ▸ utolsó szó | ▸ az utolsó szó joga | ▸ valakinek az utolsó szava | ▸ valaminek az utolsó ára

3. a legutóbbi, ill. a legújabb. az utolsó években; az utolsó divat.

4. valakikből, valamiből még meglevő. az utolsó mohikán, ez a utolsó fillérem.

5. rangban, tekintélyben, értékben minden(ki) más után köv. utolsó tanuló az osztályban. | ▸ nem utolsó dolog

6. aljas, hitvány. utolsó gazember!

1. ritmikus lengő mozgást végez.

2. irod inog, hajladozik.

3. irod <vízen> ring(atódzik).

[?↔indít ]

1. férfiaktól a felsőtesten viselt, galléros fehérnemű. ▸ ingben, gatyában ▸ az utolsó ingét is odaadja valakinek | egyenruhának ilyenféle darabja.

2. nép rég ilyenféle hosszú női alsónemű. ▸ egy szál ingben is elveszi

3. csecsemőknek hátul rendsz. nyitott, a nyakon összeköthető bő ruhadarabja. ▸ valaki se inge, se gallérja ▸ akinek nem inge, ne vegye magára

[?iráni ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. <annak kif-ére, hogy két v. több személy, dolog valamiben egyezik v. összefügg, ill. vmely megállapítás két v. több személyre, dologra egyaránt vonatkozik.> itt van a fia is és a menye is; nem rád gondolt, de nem is palira. | <magától értetődő előzményhez kapcsolódva.> ma már én is másképp látom. | <alá- és fölérendelt m-ok tartalmi összefüggésének kif-ére.> ha elmész, én is veled megyek.

2. < (le)fokozást jelentő szó után v. ilyen m-ban.> egy hétig vagy kettőig is; nem szólt, még csak nem is intett. | <hasonlításban.> a hónál is fehérebb. | <alá- és fölérendelt viszonyban levő m-ok tartalmi összefüggésének kif-re.> azonkívül, hogy lusta, még szemtelen is.

3. <ellentétként szembeállított dolgok összefüggésének kif-ére.> nem sok, de nem is kevés. | <ellentétes névm-ok, hsz-k összekapcsolására, pontosan meg nem határozott dolgok összefüggésének kif-ére.> itt is, ott is. | <állítás és tagadás kapcsolására, a cselekvés, történés igen kis mértékének kif-ére.> hiszi is, nem is. | ▸ fel is út, le is út | <alá- és fölérendelt viszonyú m-ok tartalmi szembeállítására.> ha az jó volt, legyen jó ez is!

4. <következtető, következményt, olykor fokozást v. lefokozást is jelentő m kapcsolására.> hívták, s el is ment; annyit ivott, hogy maga is megsokallta.

5. ▸ ha is ha lassan is, de haladunk. | ▸ ha mindjárt is | <a bár, ámbár ksz-val v. akár-, bár- előtagú névm-okkal, hsz-kkal együtt.> bárhogy erőlködik is, nem bírja.

1. <kijelentés, felszólítás, tiltás nyomósítására, fokozására.> ne is törődj vele! | ▸ annál is inkább annyival is inkább | rég irod <a sem, se tagadószó v. tagadó névm, hsz után, tagadás, tiltás nyomósítására.> rá sem is nézett.

2. <sorrendre, értékrendre utaló hsz-k nyomósítására.> először is ...; végül is ...

3. <óhajtó v. felkiáltó m nyomósítására.> de jó is volna!; az ördögbe is! | gúny <tagadó értelmű állító m nyomósítására.> tudod is te! | <tagadó értelmű kérdő m nyomósítására.> mit is tehetnék mást?!

4. <kérdő m-ban, bizonytalanság érzékeltetésére.> hogy is hívják?

5. <szemrehányást, megrovást tartalmazó kérdésben.> hogy is felejthetted el?!

6. hiv v. sajtó <von névm v. von hsz után olyan összetett m mellékm-ában, amely mellérendelt m-okkal is kifejezhető.> a vita már majdnem eldőlt, amikor is [= és v. de ekkor] közbeszólt valaki.

1. átnyújt, átad valakinek valamit. odaadom a könyvet. | (tartós) használatra átenged. odaadom a kávéfőzőt, nekem van másik.

2. odaajándékoz. | ▸ odaadja a nevét

3. kiv valakit (meggondolatlanul) feleségül ad valakihez.

4. ▸ odaadja magát valakinek

5. áldozatul ad. odaadja az életét valamiért.

6. ▸ odaadja magát valaminek

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

I. hat-rag

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].